2013. augusztus 31., szombat

Mini donuts

Imádok sütni! Ma minifánkot készítettem. Már nagyon régóta égtem a vágytól, hogy kipróbáljam ezt az ínycsiklandó csodát, mindig nagyon megkívánom az utcai minifánk árusok standjánál való elhaladás közben, de az adagjuk pici, általában drága, sajátkezűleg, itthon pedig azt és annyit teszek bele, amennyit én jónak látok, megintcsak káros adalékanyagmentesen fogyaszthatjuk később kreálmányunkat. Az interneten leltem rá, és nem vagyok benne biztos, hogy ennél egyszerűbb recepttel találkoztam-e valaha, a tészta kikeverésével és a sütéssel összesen körülbelül húsz percbe kerülő folyamat. Ez a kétadagos recept, ami szerint én is csináltam az édességet, szerintem egyáltalán nem családi méretű, de ezen természetesen könnyen változtathatunk a hozzávalók arányos növelésével. Egyaránt fogyasztható baracklevárral, de még a csipkebogyólekvár is ajánlatos hozzá, de az alapot a porcukorral való megszórás jelenti számomra. Én csakis azt tudom hangoztatni, hogy főzni és sütni érzésre kell, ez nálam alapelv.


Hozzávalók: - 2 db tojás
                     - 3 evőkanál cukor
                     - 1 nagy csipet só
                     - 2 csomag (2 evőkanál) vaníliás cukor
                     - 5 evőkanál liszt

Elkészítés: a tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral és a sóval együtt habosra verjük, majd a liszt hozzáadását követően gyenge fokozaton összekeverjük az egész masszát. Nem baj, ha nem lesz túl sűrű az állaga, mert a későbbiekben kisült fánkok így nem válnak szárazzá. A tálalást a fent említettel párhuzamba hozva mindenképpen előnyös és egyben esztétikus lekvárral, porcukorral megoldani.






























(A képek saját készítésűek)

Üdv,
Adél

2013. augusztus 27., kedd

Holiday fragments

A tenger folyamatos moraja mellett szabadnak érzem magam, mivel számomra az egy végtelennek tűnő világ. A hullámok erős csapkodása valamiféle megnyugvást, magabiztosságot sugároz, mintha pontot akarna tenni egy-egy mondat végére; megerősít. Varázslattal határos, mikor este is lelátok a tenger fenekére. A végtelennek tűnő világ pedig csak morajlik, és bárkit befogadó sejtelmességgel honol medrében. Horvátországi nyaralás








































Üdv,
Adél

2013. augusztus 15., csütörtök

Pastel afternoon

Mint ez már a korábbiakban is kiderült, imádom a természetképeket, főleg ha én készítem őket, haha! Unalmasnak tartom viszont az egyhangú, környezetemben is fellelhető látképeket, tájképeket, ezért mindig valami újra törekszem, más szemszög felfedezésén, érdekességén időzök el, így már különlegessé válhat bármi.
Amikor megihletődök, nyomban cselekednék; magamhoz ragadnám a fényképezőgépet és egy modellt, sminkest... gyakran azonban utóbbi kettő hiányában magamat kell beillesztenem. Mikor már viszont eljön a tényleges alkalom, hogy fotózzak, semmi sem ugyanolyan, mint amilyennek én elképzeltem, csupán ami maradt, az még mindig a fényképező a kezemben. Helyes kompozíció híján ez azonban mit sem ér. Ilyenkor jönnek a random képek, random ötletek és beállítások. Sokan mondják, ezek a legjobbak. Ebben van valami, de mégsem tudom maximálisan lenyelni az állítást. Szerintem elképzelés nélkül sehol sem vagyunk. Úgy értem, hogyha céltudatosak vagyunk, és azt mondjuk, fotózni megyünk. Akkor nem arra várunk, hogy az egyetlen másodperc töredéke alatt csoda történjen, és elkészítsük életünk képét. Nem, akkor a kellékek, eszközök (helyszín, azt körülölelő tárgyak, stb.) és beállítás segítségével készítjük el megálmodott képünket. Ha viszont a már említett határozottság megvan, a környezet, a hangulat, és az eltervezett kompozíció viszont hiányzik, akkor van a magunkra maradás érzése. Pontosabban velem így van, ilyenkor kell megint a rögtönzésre hagyatkozni, és így kihozni magamból a legjobbat. Egy barátnőmet fotóztam nagy sziklák között, a város álomszép panorámája mellett.








































Üdv,
Adél

2013. augusztus 9., péntek

VALENTINO FALL 2013 CAMPAIGN

A haute couture után bizony megjelentek a kampányfotók is a Valentino őszi-téli kollekcióját hirdetve. A koncepció tehát félelmetesen hasonló, hangulatában ugyanaz, számomra azonban mégis valamivel bekebelezőbbek a képek. Ezutóbbi szót nem negatívan értem, csupán a hétköznapi ember számára megfogóbb, kézzelfoghatóbb, a kifutós kreációkhoz képest mellőzve van az extravagáns jelenlét impulzusa. A képeken közzétett ruhákban egyfajta végtelenül elegáns maximalizmust vélek felfedezni, bájt és visszafogottságot úgy, hogy unaloműző részletek kompenzálnak rezzenéstelenül leomló anyagokat. Számomra a modellek (Kati Nescher, Maud Welzen, Nouk Torsing, Sam Rollinson, Irina Kravchenko, Sasha Luss, Magdalena Jasek, Tamara Weijenberg, Erika Labanauskaite, Laura Kampman) nem a legszimpatikusabbak, de nyilván kifogástalanul, szoborszerűen pózolnak Inez Vinoodh kamerájának. Az egyébként roppant érdekes részletekben nem tudunk elveszni, a végtelen tökéletesség érzését keltő összhatás az, amitől lenyűgözve érzem magam.








































Üdv,
Adél