2013. július 31., szerda

SUMMER EDITION

Ki ne szeretné a gyönyörű, már-már giccses naplementét, gyönyörű virágokkal körülvéve? Azt gondolom, meseszerű környezetben, felhőtlen, vagy legalábbis kellemes hangulatban készíthetők a legjobb képek. Amik valamiféle megközelíthetetlenséget jelntettek eddig, bármilyen oknál fogva. Nekem eddig sosem jött össze olyan fotó, ami megrendezett volt és előre kigondolt. Random helyzetekben viszont mindig jelen van a motivációként, megvalósítási ranglétaként szolgáló impulzus. Nagyon nyárias képekkel fogok szolgálni, amiknek egyikén egy lenge, fehér alapon virágmintást blúzt viselek rövidnadrággal, teljesen véletlenül öltöztem össze a természettel!








































Üdv,
Adél

2013. július 23., kedd

 DIY short

 Nagy nyári közőrületnek örvendenek a levágott rövidnadrágok, legyen akár otthoni művelet, vagy egyszerű besétálás a helyi butikok egyikébe. Rengeteg olyan darabbal talákozhatunk, melyek direkt vannak agyonnyúzva, kidörzsölve, rojtozva. Hozzám ez a vonal nem áll túl közel, ki is néztem egy American Appareal magasszűrú rövidnadrágot, de mégsem került sor a megvételére, ugyanis egy hosszúnadrágot vágtam le. Magasszárú Levi's nadrág, amely a kilencvenes évekbeli outfit posztomban volt korábban látható. Nem hinném, hogy valaha hordtam volna utcára hosszúszárúan, de így garantáltan, máris más a helyzet! Nem varázsoltam tehát 'ripped shorrtá', hanem a levágásnál ráhagytam plusz centiket, hogy fel tudjam hajtani. Nagyon szeretem, sokkal kényelmesebb viselet, mint hosszú szárral. Kifejezetten ajánlom ezt a magasderekú megoldást, eszméletlenül vékonyítja a csípőt, ezáltal pedig egy sokkal nőiesebb alakot varázsol viselőjének.



































(A fotók saját készítésűek)

Üdv,
Adél

2013. július 19., péntek

VALENTINO HAUTE COUTURE FALL/WINTER 2013-14

Úgy érzem, megtaláltam a kedvenc divatházamat. Eddig legfőképpen a Chanel legújabb kollekcióit és azokat promotáló anyagait kísértem figyelemmel. Ma azonban láttam egy képrészletet egy meseszép fehér Valentino ruháról, aminek következménye az volt, hogy felmentem a divatház hivatalos nemzetközi oldalára, és megnéztem a 2013 és 2014 őszi-téli Haute Couture-ját. Lehet hogy nagy szégyen, de ezutóbbi szóösszetétel eddig számomra ismeretlen volt. Persze láttam kiírva sok helyen, de sosem néztem utána, nem különösebben keltette fel az érdeklődésemet. Hasonló ilyesféle tudással nem rendelkező személyeknek kifejteném jelentését, ami magas színvonalú, egyedi ruhakészítést jelent, a jelenkori Franciaországban mindössze bizonyos jól meghatározott követelményeknek megfelelő divatházak használhatnak.
Visszakanyarodva; megnéztem az idei őszi-téli kollekció bemutatóját - megemlítendő, hogy egyik nagy magyar büszkeségünk, Axente Vanessa is a kifutón lépkedett -, és egyszerűen megihletődtem. Olyan volt, mintha beléptem volna egy templomba, de egyben az utca zaja kellemességével együtt is beszökött volna a rózsaablakokon. Teljes kép festődött elém - de nem az, amit fizikailag, valósan láttam, hanem ahogy egy korábbi korban, hidegben, viszonylag késői, késődélutáni órán az idősek fiatalokkal együtt a templomba lépdelnek az az előtt lévő tágas térről befelé. Barokk elemeket véltem felfedezni a kúszó virágmintákban, díszekben, színekben, szabásmintákban. Megragad egy számomra igen jelentős dolgot; a nagyobb fazonokat szűk darabokkal vagy részletekkel kompenzálja, a nagy minták nem irritálóan harsognak, színekben pedig egy roppant kellemes, amolyan barna, szürke, fekete, és néha beszökve bordót vagy élénkpirosat is alkalmaz a világmárka. Eszméletlenül tetszett, hogy tudták, mit helyezzenek középpontba, látszik a logika a kivitelezésben, merthogy a ruhákra figyelt a közönség, nem olyan érzésem volt, mintha összetákolt hacukák lettek volna ráillesztve a modellekre. A hajviseletet is megemlítendőnek tartom, egyszerű volt, nem vonta el a figyelmet az adott modell viselte ruhadarabról, inkább egyféle bájt kölcsönözött, kiemelte, elősegítette azt a romantikus érzést. A bemutató végig egy témán belül mozgott, mégis rengeteg szálat mozgatva, ezért nem vált unalmassá, hanem mindvégig érdekes volt. Kézzelfogható hitelesség árad a ruhák és kiegészítőik látványából, elvarázsolt.




















(A fotók a Tumblr-ről származnak)


Remélem, a  képminőség nem zavaró a ruhák csodálását illetően,
Adél

2013. július 16., kedd

Roses after rain

Bizonyára már említettem, hogy imádom az esős, borongós hűvös időt, számomra teljesen felszabadító. Egy-rgy nyári zápor ilyenkor tehát elég pozitív érzéseket kelt bennem, főleg, ha utána még fotózni is lehet menni, és minden növényen esőcseppek honolnak. A nagyszüleimnél rengeteg gyönyörű virág van, van egy rózsakertjük is, szerintem a színskála túlnyomó része megtalálható a virágszirmokba öntve. Most csak néhány képet ragadtam ki a tegnapi fotósorozatból, gyönyörűek!





































  (A fotók saját készítésűek)

Üdv,
Adél

2013. július 9., kedd

Vanilla&Chocolate Cake

Sajnálom, hogy a legutóbbi posztok nem túlságosan voltak a divathoz kapcsolódóak, de nem szeretném erőltetni a témát, hogyha épp nem az foglalkoztat maximális mértékben. Mostanában sokkal szívesebben segítek be a konyhába, megyek el itthonról a barátaimmal, minthogy blogoljak. Természetesen továbbra is elkerülhetetlen, vagyis inkább elmaradhatatlan online divatmagazinokat olvasni, és figyelemmel követni a luxusmárkák nyújtotta eseményeket.
Ma azonban ismét tepsit ragadtam, és sütöttem. Mennyei ízek és egyszerűség. Hazafele jövet kitaláltam, hogy kívánom a kakós kevertet. Gyakran szoktunk anyukámmal sütni, mert egyszerű, gyors, és egy kis porcukorral meghintve isteni finom. Ahogy ezt így szépen átgondoltam és hazaértem, rájöttem, hogy valamilyen krémmel a tetején még érdekesebb, ízletesebb lehetne. Csokikrém tömény csokipiskótánál szóba sem jöhet, abból már egy falat is sok lenne. Pudingban gondolkodtam mindenképp, és arra jutottam, hogy vaníliapudinggal csodás duóízt alkothatnának. Mi több, a tetejét holland kakaóporral meghintettem, és már fogyasztásra kész formát is öltött.

Hozzávalók: -  1 tojás
                     - 25 dkg cukor
                     - 5 dkg vaj vagy zsír
                     - 1/4 liter tej
                     - 4 dkg kakaó(por)
                     - 25 dkg liszt
                     - ízlés szerint sütőpor
Elkészítés: A tojást a vajjal habosra verjük, hozzáadjuk a tej megadott mennyiségének felét, a cukrot és kakaót.  Ha ezek együttese pár perc keverés után összeállt, beleöntjük a lisztet (és ha használjuk, akkor a sütőport. Én azt gondolom, ez egy ilyen lapos süteményként jól néz ki, és ne felejtsük el, hogy a piskótára még jön egy réteg vaníliakrém), a maradék tejjel pedig hígítjuk. Ízlés szerint a kakaómennyiséget lehet többszörözni, én ehhez a módszerhez folyamodtam, ugyanis a kikevert massza nem volt elég sűrű. Ha még mindig nem tökéletes az állaga, lisztből is lehet hozzátenni. Sütőtől függően sütni hagyjuk, de mindenképpen érdemes rá-ránézegetni, az állagát vizsgálni. Én háromnegyedórán keresztül vártam rá, közben pedig kikevertem - pontosítva megfőztem - a vaníliás pudingkrémet. 
A pudingport egy normálméretű bögrének a felébe öntött tejben kikevertem, míg csomómentessé nem vált e két összetevő kettőse. Feltettem a tűzhelyre körülbelül fél-háromnegyed liter tejet, és mikor felforrt, beleöntöttem a kikevert pudingpor-tej kombinációt, és csomómentesre kevertem, és hűlni hagytam. A piskóta és a krém megfelelő, langyos hőmérséklet elérésekor, és előbbi tálcára helyezése után finoman ráöntöttem a pudingot.
(Recept a Horváth Ilona szakácskönyv alapján - kakaós lepény)


 (A fotók saját készítésűek)

Üdv,
Adél

2013. július 4., csütörtök

BAKE CHERRY PIE

Az egyik nagy tervem a nyárra megvalósulni látszik. Imádom az édességeket, odavagyok a sütikért, tortákért. A legfinomabb számomra az, amit én sütök, mert érzem benne a munkát, amit én fektettem bele, és nem utolsó sorban tudom, hogy miből készült; nincs benne semmi egészségtelen, gondoljunk itt színezékre, tartosítószerekre, és egyéb vegyszerekre, amik bizony nem kevésszer kerülnek a szervezetünkbe bolti élelmiszervásárlás során. Amiért kedvet kaptam a sütéshez, annak ezenkívül több oka is van. Anyukámnak sütöttem egy szülinapi vaníliakrémes epertortát meglepetés gyanánt, és akkora sikere volt, hogy nem lehet ettől nem önbizalmat kapni. Harmadrészt pedig azt gondolom, egy nőnek mindig is szüksége lesz a konyhai tudományokra, mert ha egyedül fog élni, vagy ha háziasszony lesz, már csak az egészségének megőrzése miatt sem élhet takeaway kaján. Összegezve ezt olyan alapnak érzem elsajátítani.
Hogy egyszerűbbekkel kezdjem az egész sütés-főzési procedúrát, nem lehet a legbonyolultabb ételekkel kezdeni. Legutóbb például egy meggyes pitét sütöttem, és szerintem isteni lett! Kicsit kemény lett a széle, de például egy egyszerű teával fogyasztva könnyű uzsonna vagy bármilyen egyéb elnevezésű étkezések közötti vagy utáni nassolni-, harapnivaló.

Hozzávalók: - 20 dkg liszt
                     - 10 dkg vaj vagy margarin
                     - 4 egész tojás
                     - 15 dkg cukor
                     - 80 dkg kimagozott meggy (kb. 1/4 levesestányérnyi)
Elkészítés: Először is két külön edénybe kettéválasztjuk a tojások fehérjéjét és sárgáját. A vajat habosra keverjük a 15 dkg cukor felével, a tojássárgákat egyesével hozzákeverve. A tojásfehérjéket felverjük habnak a megadott cukoradag másik felével, s ha ez kész, hozzáadjuk a tojássárgákhoz. Mindezt elkeverjük liszttel, és papírral kibélelt tepsibe öntjük. Figyeljünk rá, hogy a felülete egyenletes legyen. Mérsékelt tűznél pirosra sütjük, körülbelül félóra alatt, de ez sütőnként változó lehet, figyeljünk a sütemény színére! A tűzhelyből való kivétel után hagyjuk hűlni egy kicsit, és középhőmérsékleten már tálalásra késznek tudhatjuk kreálmányunkat. 
(Recept a Horváth Ilona szakácskönyv alapján)




































(A fotók saját készítésűek)

Üdv, 
Adél