2013. február 23., szombat

Sziasztok!
Mint azt egy hete ígértem, ma felkerülnek a képek Szofiról és outfitjéről. Ismétlem, hogy gyönyörű helyen fotóztunk, nagyon fotogén személyről van szó, így nem volt nehéz szép képeket készíteni. Szerintem elég karakteres és szép arca van, és tökéletes a szembe-, és háromnegyedes oldalprofilja is. A 'Don't afraid of wearing' posztba még szerettem volna becsempészni egy kalapot is, de sajnos soha nem hordtam, és nincs is itthon. Így nem csoda, hogy örültem, mikor Szofit megláttam ebben! A vörös-zöld kombinációt a kalapon kívül tökéletesen kiegészítette a téli csizmája.









Üdv,
Adél

2013. február 22., péntek

Options of shoes for spring

Sziasztok!
A mai bejegyzésben egy kicsit a tavaszi cipőkre fogok koncentrálódni, merthogy nem tudom eldönteni, milyet szeretnék pontosan. Ha esetleg kifejtenétek a véleményeteket, vagy megosztanátok tapasztalataitokat kommentben, akkor máris előrébb jutnék - ebben reménykedem. Most pedig jöjjön a panaszom, miszerint azt sem tudom, nyíltat vagy zártabbat érdemes-e venni. Pontosabban inkább azt nem tudom eldönteni, hogy érdemes-e nyitottat. Szerintem egyébként a zártnál maradok először biztosan, talán csak nyáron lesz meg a szellőssebb darab. Egyébként nagyon feketében gondolkozom, de csak néhány márkában. Ja, egyébként a Vagabond darabok közül körülbelül mindegyiket elfogadnám. Olyan szinten előrelátnak a divatban, hogy csak ámulok és bámulok, imádom a kidolgozott retró-darabjaikat, és hogy egy fazon még van száz másikban is, így bárki megtalálhatja azt, ami a legideálisabb neki. Ezek csak a most wanted darabok belőle, az elsőt fel is próbáltam ma. Nagyon érdemes felnézni a honlapra! Mutatom is őket!

Vagabond
Vagabond

Vagabond

Vagabond

H&M
H&M

Vans
Vans

Bershka


Dr Martens


Dr Martens




Üdv,
Adél

2013. február 21., csütörtök

Unusual things

Szerintem sokaknak az a gondjuk, hogy képtelenek elengedni a régit, és valami újat befogadni. Képtelenek valami szokatlanra azt mondani hogy jó, csakmert új és nem az, ami mindennap a szemük elé tárul, ezáltal elítélik vagy szabályosan undorodnak tőle. Egy pontos kép ugrik be, amikor is sétáltunk a barátnőimmel, és megláttunk egy cipőt, erre a reakció az volt, hogy fúj. Csakmert egy sícipőnek tűnő darab volt. Oké, ez tényleg nem semmi, de ez a divat alapja, valami olyan, amiből a többiek később ihletet tudnak meríteni, ennek alapján tervezni, ebből kiindulni. És vajon mennyire nagy dolog, ha valaki ezt eléri egy alapdarabbal, amiből később mások inspirálódnak...? Körülbelül életem célja. A másik eset pedig egy extrém oxford cipő, fekete lakkozással. Iszonyat jól néz ki, különleges, és nem minden második ember viseli - ez az, ami megfog benne. Olyan, ami egyedi, ezáltal különleges. Miért olyan nehéz befogadni az újat, ami később pozotív lehet, és ráadául a saját malmukra hajtja a vizet? Természetesen nem az utóbbi kifejezés a kulcsszó minderre, de el kell ismerni, hogy ez így van. Szánalmas, hogy félnek az emberek valami újtól, meghökkentőtől, ettől unalmasak lesznek, azt hiszem ez az, amiért felnézek az olyan bloggerekre, fotográfusokra, modellekre és divattervezőkre, akik nem a megszokottak, és meg tudják testesíteni a konkrét kinézetet, amit ez ember addig még csak el sem tudott képzelni, azt sem tudta, létezik-e olyan. Nehéz, de valami által elő tudják hívni azt, ami csak bennük van meg, ez a különleges képességük. Nem holmi természetfeletti erő ez, de mégis, mintha varázsolnának az tudatalattijuk segítségével.

Xo,
Adél

2013. február 17., vasárnap

Spring Fairy

Szép estét!
A mai napom egész jóra sikeredetta kényszeres tanulás ellenére, ugyanis volt időm fotózgatni is. Ideális régi tárgy keresgélése közben leltem rá a felakasztott és szárított szalmavirágcsokrokra. Szerintem iszonyú szépek, és nagyon jól mutatnak vázában, vagy akár csak fellógatva a szobában, arról nem is beszélve, hogy fehér és kék színük igencsak passzintható bármilyen berendezéshez. Fotóztam őket jobbról, balról is, mígnem addig sétálgattam velük a kezemben, amíg be nem ugrott, hogy mi sem mutatna jobban belőlük, mint egy tavaszi koszorú. Így hát elkészítettem, 'összefontam' őket, de egy kis cérnára is szükségem volt az összeillesztésük közben - ez a színe miatt nem látszik. Borzasztóan egyszerű elkészíteni, és szerintem nagyon jól mutat koszorúként hajban, persze elég merész benne kimenni az utcára.







Bár én nagyon tél-párti vagyok, az utóbbi időben azt kellett észrevennem magamon, hogy túlságosan is várom a tavaszt. Ti hogy vagytok vele?

Üdvözlet,
Adél

2013. február 16., szombat

Outfit today

Sziasztok!
Ma elmentem fotózni Szofival, egyik nagyon jó barátnőmmel. Egy tavas park volt a helyszín, ahol elég kevés ember jár. Viszonylag hideg volt, de én nem annyira szenvedtem meg a pulóveres képekért, ugyanis ez egy nagyon meleg, rizskötéses darab. A pulóver alá egy inget húztam. Ami a legjobban feldobta a szettemet, az a 'fishtail braid' volt, azaz a halszálka fonás - nagyon egyszerű elkészíteni. Az én gépemmel fotóztunk, Szofi nagyon jó képeket csinált, váltakozva csináltuk a képeket, hogy éppen meg ne fagyjon a másik, így sikerültek. Egyébként egy következő posztban lesz az ő szettje, remélem mindkettőnké tetszeni fog!







Üdv,
Adél

2013. február 13., szerda

Don't be afraid to wear

Sziasztok!
Én sokszor vagyok úgy, hogy nem merek felvenni valami extravagáns kiegészítőt, holott minden álmom, hogy hordjam. Ez a mondat talán kis kettősséget hordozhat magában. Hogy miért érzem ezt, annak viszont oka van; nagyon befolyásolnak mások véleményei, éppen ezért félek tőle, hogy például az iskolában vérig cikiznek vagy szándékosan megaláznak. Mára azért ezen tudtam már dolgozni magamban, nem köt le annyira, mint régebben. Azt hiszem, ez azért általános probléma mindenkinél, automatikusan az ember magában/magán tud a legtöbb negatívat felmutatni, és túl kritikus önmagával szemben.
Most viszont itt van lassan a farsang ideje is, ez pedig végképp ne legyen olyan alkalom, hogy ódzkodunk egy-egy szokatlan kiegészítőtől. Ugyebár elég nagy közkedvnek örvend napjainkban a hepp, hogy nem öltözünk be semminek, mert nem égetjük le magunkat. Sokkal jobb, ha úgy fogod fel, itt csak kiszórakozod magad - és ezt igenis meg lehet oldani igényes kivitelezéssel, csak egy kis energiát kell fektetni bele. Én imádom a régi divatot idéző darabokat, bár vannak, amiket tényleg félek viselni, sok akad, amiket szívesen magamra aggatok. Hogy egy kis bátorságot nyerjetek, készítettem pár képet, hogy mik azok a darabok vagy kreációk szerintem, amik mindenképpen a retró-zónába - ami egyébként a farsangokon kedvelt téma - esnek, mégsem olyan elterjedt még, vagy az emberek tutibiztosan nem vennék fel utcára.
Nagy karikafülbevalóval, napszemüveggel, és egy kendővel játszottam, eközben pedig kipróbáltam a '80-'90-es éveket, a hippi és a mosónő hajviseletet. Most mondhatnám azt, hogy totál retróba sorolom a napszemüveget is, de ezeket már simán lehet látni utcán is jó idő esetén.







2013. február 11., hétfő

Chanel - Public Garden - Directed by Karl Lagerfeld

Szép hétfői napot!
Ma rámentem a Chanel honlapjára, és mit vettem észre? Hogy január 18-án megjelent a nagyérdemű Karl Lagerfeld Public Garden elnevezésű videója. Ő rendezte, és ez tulajdonképpen egy reklámfilm. Két modellje játssza benne a főszerepet, Lindsey Wixson és Stef Van Der Laan. A kellemes zenét Charlie Alex March szerezte, melynek a "Crisp White" elnevezést adta. A történet arról szól, hogy két előkelő úrihölgy - erőteljes Chanel-termékek reklámozása közben - a párizsi Rodin Múzeum parkjában kiszemelnek egy édes arculatú férfit - Brad Koenig -, aki lehengerlő gondoskodással és szórakozottsággal tölti idejét a gyermekével. A kisfiú is roppant aranyos, kis csínyt eszel ki a nőkkel szemben, ellopja az újonnan vásárolt táskájukat, de ezt ők persze bájos pimaszkodásnak fogják fel. Egy szép nő - Aymeline Valade alakításában - is minden nap elsétál előttük, akire irigykedve pillognak, mert nap mint nap a legújabb cuccokban jelenik meg. Végső csattanóként pedig kiderül, hogy a lány, akire végig szúrós szemekkel néztek, és az elragadó férfi egy párt alkotnak. Remélem jól értelmeztem a történetet, lehet hogy a leírásomban van egy-két egyéni gondolat is, aminek igazából semmi helye. Mindenesetre azt ajánlom, érdemes volna megnézni ezt a körülbelül ötperces, három nap rövid összefoglalásáról szóló, 1920-as évek technikai megvalósítási stílusát idéző kisfilmet.


Üdv,
Adél


2013. február 10., vasárnap

Snowed view

Sziasztok!
Ma fotózni mentem levegőzés gyanánt, szűz havon lépkedtem, és ilyenkor a növények is gyönyörűek, még ha nem is túl színesek, és nem is élnek ekkortájt... Szeretem őket megkőzelíteni szó szerint értve, és gyönyörű makrós képekkel örökíthetők meg. Még napfény híján is eleganciával és frissességgel ötvözött a táj, hiszen mégiscsak a hó az, ami felvillanyzozza és elvarázsolja egy pillantás alatt.










Üdv,
Adél

2013. február 9., szombat

Fully functioned bow

Szép estét!
Kreáltam egy újabb masnit. Már volt egy ilyen bejegyzés, azonban ennek elkészítésében van egy egészen aprócska csavar, valamint ismertetni szeretném a legfunkciólásibb formáit, és bizonyítani, hogy egy sima hajcsattot kívül más "feladatkört" is elláthat. Láttam néhány képet, ahol nők viselnek csokornyakkendőt. Hát, mi tagadás, megtetszett, de magamat ismerve addig fel nem venném, ameddig legalább három emberen nem látom a közvetlen környezetemben (pl. az iskolában). Még így is azt gondolom, elegánsabb alkalmakra lett kitalálva - színház, klasszikus koncert, stb. -, pontosan ezért csináltam meg én, sajátmagam, sajátkezűleg. Fogalmam sincs, mennyibe kerül valójában egy csokornyakkendő, ennek anyaga nem haladta meg a 150 forintot, azt gondolom, teljes mértékben megéri.
Elkészítettem egy nagyobb méretű masnit (kb. 14 cm a hossza), melyet befestettem egy átlátszó, de csillogó körömlakkal. Már korábban is kísérleteztem ezzel az anyag-körömlakk kombinációval egy kisebb textildarabon, és bejött, nekem legalábbis elnyerte a tetszésemet - ahogy ismételten. Nem időigényes tevékenység, bár kétségkívül nem árt pontosnak lenni.


Nekem tetszik a végeredmény, remélem nektek is!

Üdv,
Adél